schönes leben :)

The end

Hát itt a vége. Szerettem ezt a blogot és ezt a történetet de én ennyit szántam Katharina-nak :)))) Hagytam pár nyitott kérdést a történetben nem is véletlenül. 
Nem hagyom abba az írást. Köszönöm szépen mindenkinek aki elolvasta. 
♥
(http://schlafschon.blog.neon.hu/ ez az új blogom.!)

16. Fejezet

Az elmúlt pár hetet a kórházban töltöttem. Dan hűségesen bejött hozzám minden nap. Folyamatosan filmeket hozott be nekem így ha nem volt ott velem valaki akkor elfoglaltam magam a laptopommal. Dan elmesélte hogy amikor kiderült hogy mi történt velem Peter őt okolta mindenért, ezért arra gyanakszik hogy még nem felejtett el engem. Engem különösebben nem izgat, én így vagyok boldog Dannel. Bár múlt héten kiengedtek a kórházból túl sok időm nem is maradt mert holnap kezdetét veszi a nyaralás. Ami így is eltolódott a baleset miatt és mivel nekem még pihenésre van szükségem csak holnap indulunk el. A sajtó persze kivette a részét az egész dologból. Megjelent pár elég érdekes cikk. Például a kedvencem az volt amikor röhögve olvastam végig egy mélyen együtt érző cikket a halálomért. Idióták. A kórházból kiérve egy fekete sötétített ablakú autó várt rám, az oldalának támaszkodva pedig Dan. Apa megbízik benne ha megengedte neki hogy elhozza az egyik kocsiját. Mondjuk azt én kértem h ne George legyen az aki hazakísér.
- Van egy jó hírem. – szállt be a vezetőülésre.
- És mi?
- Kirúgták a köcsögöt. – fújogott egy sort.
- Tessék?
- A fizikatanárt.
- Úristen. Azta. – röhögtem fel.
Pár másodpercig csend volt. Megálltunk egy piros lámpánál. Az ujjaimmal doboltam a könyöktámaszon. Dan finoman rátette a kezét a kezemre és az ujjaim megálltak.
- Annyira örülök hogy hazajössz. – mosolyodott el.
- Haza?
- Ja igen, kicsit átrendeztem a szobánkat. Tudod nincs kedvem egy rózsaszín dobozba élni. – nevette el magát.
- Mi van? Te hozzánk költözöl?
- Már megtörtént. – mosolygott.
- Úúúúgy szeretlek. – most már én is mosolyogtam.
- Én is. – tudtam volna a szemébe nézni tovább is de mögöttünk dudáltak és ő beletaposott a gázba.
- Bocs. Ez nem olyan mint az én kocsim. – csapott a kormányra.
- Valóban nem.
Amikor hazaértünk mindenki aranyosan fogadott minket. George felvitte a cuccaimat és a házvezetőnő elkezdte kipakolni.
- Szeretnéd megnézni a szobát? – kérdezte Dan.
- Naná. De nem csak megnézni szeretném. – röhögtem el magam. Ő pedig mosolygott.
A szoba egyébként gyönyörű lett. Dan a rózsaszín falat halvány zöldre cserélte és a bútorok is újak lettek. Tökéletes összhangban volt minden. Annyira tetszett.
- Na milyen? – kérdezte.
- Hú. Hát erre nincsenek szavak.
- Ennyire szar lett?

- Épp ellenkezőleg. Ez.. gyönyörű.
- Örülök hogy tetszik. – ölelte át a derekam.
- Szeretlek Dan. – átkulcsoltam a nyakát ő pedig a derekamat és hosszasan megcsókolt. – Én is Kath.

Most boldog vagyok. Itt van velem Ő. Úgy érzem senki és semmi nem bánthat. Szeretem Dant és ő is engem. Apa és Franzi is megtalálta a boldogságot. Bár Dan kételkedik benne de én biztos vagyok benne hogy Peter oda van Franziért és abban is hogy fordítva is igaz. Megtanultam hogy bármennyire hiszi is azt az ember hogy boldog, annak ára van. Csak úgy a semmiért nem kaphat egy tökéletes életet, azért mert pénze van valakinek még nem lesz ő a világ legboldogabb embere és úgy érzem ezt apa is megtanulta. Sokkal fontosabb az hogy bármennyi húzós helyzeten átrágtad is magad és elvesztettél rengeteg embert te még mindig nem adtad fel. Bár voltál már olyan helyzetben hogy feladod de ott volt melletted valaki.. valaki akit melléd rendeltek,aki megfogta a kezedet és azt mondta hogy szeret és nem akar elveszíteni, aki bármit megadna érted és te is érte. És persze mindennél fontosabb az hogy tudj szeretni. Berg asszony megtanította nekem hogy bármit is tett velem az az ember bármit is mondott de én tudjam őt szeretni és ezeket elnézni neki. Már mosolyogva gondolok vissza minden emlékemre ami megmaradt anyából és tudom hogy jó helyen van és vigyáz rám. Tudom hogy megbocsájtotta apának hogy túllépett rajta és hogy ő is ezt szerette volna, nem pedig hogy utána epedjen egész életében. Amíg Peterrel voltam azt hittem tudom mi az a szerelem. Aztán jött Dan és egészen biztos lettem benne hogy tudom mi az. Hogy milyen érzés amikor a másik még el sem ment de már hiányzik, hogy bármit teszel is azt akarod hogy ő tudjon róla, ki akarod kérni a véleményét mindenben, tudod hogy bármit elmondhatsz neki ő megfogja érteni és melletted fog állni. Mindig is csodálatos volt az életem csak volt amikor nem láttam meg benne a lényeget. Többet vártam pedig már így is eleget kaptam. Most már egészen biztosan tudom hogy mi az a boldogság és azt is hogy mi árán tudom megkapni. Tudom mit jelent szeretni, igen is tudom.
És én szeretek.
És boldog vagyok.

15. Fejezet

Az egész emlékek annyira homályosak. Amikor felébredtem két embert láttam felettem, azt hiszem belevilágítottak a szemembe és tanakodtak felettem hogy mit adjanak be. Aztán hallottam Dan hangját ahogy berohant és éreztem őt amikor odahajolt hozzám. Nem tudtam beszélni, nem tudtam elmondani neki hogy szeretem, nem tudtam megkérdezni tőle hogy mi volt a baja tegnap este.

Féltem. Nagyon féltem. Attól hogy meghalok, hogy nem kérdezhetem meg tőle, hogy nem kérhetek tőle bocsánatot azért amiért haragudott rám.

Fájt. Abban a pillanatban fájt levegőt venni, éreztem ahogyan a lábam zsibbad, hogy nem tudok megmozdulni, szúrt a fejem. Még is a szívem hevesen lüktetett. Hallottam Dan kétségbeesett hangját ahogyan telefonál. Hallottam ahogy valaki sír, gondoltam hogy Franzi az. Megakartam neki mondani hogy nincs semmi bajom de nem tudtam. Az orvosok egyre gyorsabban és egyre halkabban beszéltek, aztán éreztem egy szúrást a karomon.. és semmire sem emlékszem.

Amikor legközelebb felébredtem, gépek hangját hallottam. Nem nyitottam ki a szememet mert tudtam hogy kórházban vagyok. A néma csendet csak a gépek csipogása törte meg. Vajon mi történhetett velem? Az ajtó nyílt és valaki belépett rajta. Egy kéz a kezembe kulcsolódott és a tulajdonosa lágy hangon megszólalt: - Itt vagyok Kath. – Dan volt az. A hangja borzasztó fáradtságot sugárzott. Szerettem volna kinyitni a szemem de Dan beszélni kezdett. – Szóval ott tartottam hogy teljesen megváltoztattad az életemet. Sosem voltam még ennyire belehabarodva senkibe. Pedig volt már egy pár csajom. – nagyot nyelt. – Amikor először megcsókoltalak akkor még nem voltam tudatában annak hogy mi lesz ebből, de valahogy ösztönszerűen jött. Nem gondolkoztam. Annyira nagyszerű dolognak tartottam hogy képes voltál miattam ott hagyni a barátodat. Hogy feladtad értem az addigi életedet. Lehet hogy már előtte sem volt boldog a kapcsolatotok csak úgy tűnt mintha az lenne, de akkor is. Kath te annyira nagyszerű vagy. Nem lenne szabad itt feküdnöd és ez az én hibám. Talán igaza van Peternek és én tehetek róla. – A hangja elcsuklott. Szerettem volna megvigasztalni őt de nem volt erőm megszólalni. Összeszedtem a létező összes erőmet és kinyitottam a szememet. A kezembe kulcsolódott kezét pedig megsimítottam. Dan rám nézett és nem szólalt meg. Csak mélyen a szemembe néztem. Próbáltam a szememmel kommunikálni felé. Próbáltam közvetíteni hogy mennyire szeretem. Az arca sokkal nagyobb fáradtságot és fájdalmat tükrözött mint a hangja. A haja nem volt beállítva mint máskor, az álla borostás volt és a halványkék inge gyűrött volt. Megsimította az arcomat és megszólalt. – Megyek szólok az apukádnak hogy felkeltél. – mosolyodott el. – Szeretlek Kath. – és adott egy szájra puszit.

14. Fejezet

Totál kétségbeestem hogy mi történhetett a medencénél. De mire odaértem már nyoma sem volt semminek.
- Mi történt? – fordultam oda Thomashoz.
- Csak valamelyik idióta sikoltozott. – a válasza annyira flegma volt hogy ledermedtem.
- Valami baj van? – ültem le mellé.
- Semmi. Csak tudod itt mindenkinek van valakije vagy mindenki felszed valakit legalább ma éjszakára.. általában mindenki. De ez szerintem hülyeség.
- Csak a pia beszél belőled.
- Nem. Figyelj Katharina. Nekem nincs szükségem arra hogy lefeküdjek egy idegennel aztán másnak úgy ébredjek fel hogy azt sem tudom ki az.
- Teljesen igazad van Thom. De azért ez furán hangzik a te szádból.

- Ez van. Megyek hozok egy sört. Kérsz?
- Nem kösz, inkább keresek magamnak valami koktélt.
- Rendben. Öhm, akkor majd találkozunk.
- Szia.
Alighogy ott hagyott mellettem az asztalon egy mobil csörgött. Dan mobilja. Mivel fogalmam sem volt hol találom, felvettem.
- Hallo?
- Szia Kath, Dan apukája vagyok. Tudnál szólni Dannek hogy hívjon fel? 
- Szia. Hát megpróbálkozok vele bár nem hiszem hogy olyan állapotban van.
- Hát rendben. Azért mond meg neki h nem sokára megszületik a kishúga.
- Mi? Oké figyelj megkeresem és szólok neki.
- Köszönöm. Szia.
Tovább nyomkodtam a telefont.
- Igen?
- George hello. Katharina vagyok.
- Katharina tudod hány óra van?
- Tudom. George. Vészhelyzet van. Ide kéne jönnöd és bevinni minket a kórházba.
- Indulok.
Hmm. Azt hittem Dan valahol hullarészegen járkál de nem.
- Dan. Be kell mennünk a kórházba. Apukád hívott.
- Mi? Jó mehetünk. – Annyira zaklatott volt az arca.
George pár perc múlva ott is volt. Addigra mindketten felöltöztünk.
- Oké George. Figyelj, pár perc és kirakok innen mindenkit és mehetünk. – mondtam.
- Nem kell Kath. Bemegyek egyedül.
- De hát megyek veled.
- Nem kell. Maradj. Bulizz. George a kulcsokat.
- Tessék?
- Eltudok menni egyedül is. Nem kell elvinni.
- De hát nem ivott?
- Annyit nem.
- Dan. Miért nem mehetek veled?
- Katharina majd ha hazajöttem mindent megbeszélünk  - és elment.
Az éjszaka további részében nem ment könnyen a bulizás. Hajnali hat lehetett mire elaludtam, még csomóan nálunk voltak. Délután keltem fel. Ki volt takarítva és már szinte senki nem volt nálunk. Peter, Franzi, George és a takarítónők. De Dan sehol.
- Sikerült kipihenned magad?
- Persze. Hol van Dan?
- Nem láttuk. Nem hallottunk róla. – mondta Peter.
- Nem is telefonált?
- Nem. – ezt már a takarítónő mondta.

Pár másodpercen belül már az emeleten voltam és azonnal a telefonomat kezdtem nyomkodni:
- Dan. Hol vagy?
- Szia Kath. Itthon.

- Mit csinálsz?
- Hát.. éppen most keltem fel.
- Oh, bocs. Miért nem ide jöttél?
- Nem volt kedvem.
- Tessék?
- Úgy értem.. – még mondott valamit de nem érdekelt. Kinyomtam a telefont. Nem volt kedve hazajönni. Az kb olyan mintha hozzám nem lett volna kedve.
Átöltöztem, lezuhanyoztam.
- Elmegyek vásárolni. – mondtam.
- Rendben. Vigyázz magadra.

Kábé kilenc óra lehetett mire már meguntam a vásárlást. Levittem az összes szatyrot az autómba és beültem vacsorázni.  Nem nagyon érdekelt hogy kocsival vagyok, rendeltem egy üveg bort. Amit aztán teljesen megittam. Nem volt túl nőies húzás de eléggé kikészültem. Elindultam kifelé cigizni amikor összefutottam Thomasszal.
- Hello Kath.
- Szia Thom.
- Megiszunk valamit?
- Persze. – bár tisztában voltam vele hogy ha még többet iszok taxival kell mennem. De nem érdekelt.
Éjfélig iszogattunk aztán mondta h ő is itt hagyja a kocsiját hagyjam itt én is és menjünk át taxival hozzánk. Franzi és Peter nem voltak otthon. Így hát ketten voltunk.
- Ki megyünk úszni? – kérdeztem.
- Szerinted van nálam fürdőgatya? – röhögött fel.
- Sosem muszáj. – mosolyogtam.

Kimentünk. Thom beugrott és elkezdte úszni a hosszokat. Addig én felmentem és átöltöztem. Kinéztem az erkélyen, ami mellesleg rögtön a medence felett van és onnan néztem.
- Gyere le Kath.
Aztán láttam megállni egy kocsit a házunk előtt. Ismeretlen volt. Fekete kocsi, sötétített ablakokkal. Két fickó szállt ki belőle. Bejöttek az udvarba. Thom odament hozzájuk.
- Úgy látom házszámot tévesztettetek. – mondta.

Nem válaszoltak. Félrelökték Thomast és elindultak a lakás felé. Elkezdtem szaladni a folyosóra hogy megnyomjam a pánikgombot. Elvileg így öt percen belül kint kéne lenni a rendőröknek. Ahogy bejöttek az egyikük Thomas nyakához szorította a kezét a másik pedig a fiókokat nyitogatta. Azt hittem megúszom és hogy itt maradhatok addig amíg a rendőrök megjönnek de nem. Egy fekete maszkos pasi bejött a szobámba és lefogott. Próbáltam ellenkezni de valamit a számhoz szorított. És onnantól kezdve nem emlékeztem semmire.

13. Fejezet

Az biztos hogy azon a napon felvettem pár dolgot a világ legidegesítőbb hangjai közé. Dobolás egy cipővel, egy ajtó nyílása, kopogás ujjal a szék oldalán. Minden amit Peter és Dan végig játszott amíg Franzi bent volt.

- Hozok valami kaját. – nyögte ki végül Dan. – Kath, édes jössz velem?
- Hát mehetek. – indultam meg én is.
- Peter mit kérsz?
- Tök8. – ő még mindig a lábát nézte.
Aztán elindultunk. Peter kikérte a kajákat meg a dobozos üdítőket aztán kért egy kis vodkát(?).
- Oldja a feszültséget. Peternek szüksége van rá.
- Oh, értem.
Amikor visszamentünk még mindig semmi hír nem volt. Franzi már egy órája lehetett bent. Szép lassan ráerőltettük Peterre a kaját, de a vodkáját gyorsabban lehúzta.
- Mi lesz ha még is terhes? – nézett Peter üres tekintettel az ajtóra.
- Biztos vagyok benne hogy nem. – persze nem voltam benne biztos, de őt látszólag megnyugtatta.
És aztán végre kinyílt az ajtó. Franzi mosolygott. Az arca könnyes volt, látszott rajta hogy sírt.
- Na? – kérdeztük egyszerre hárman.
- Semmi. Nincs gyerek. Téves volt. Beszedtem valami vírust. – röhögte el magát.
- Tudtam. Tudtam. Tudtam. – fakadt ki Peter. Aztán felemelte Franzit és megpörgette.
- Na persze, tudta. – röhögött fel Dan. – Egyébként zsír mert este ugye buli van és nem szeretem a váratlan vendégeket. – kacsintott egyet Franzira is mire mindenki röhögött.
A nap további része abból állt hogy míg a szakács kaját csinált addig megkértem a takarítónőket hogy vegyenek ki egy szabadnapot és pihenjenek rá a holnapra hiszen extra nagy meló lesz(de hiszen ezt ők már jól ismerik. J)
- A rózsaszín ruhámat vegyem fel vagy a világos kéket? – rontottam be Franzi szobájába.
- Mert amúgy nem tök mindegy ha kb fél óra után a vízben leszel, ugye? Szerintem egy kicsit egyszerűbb ruha is megteszi. – röhögött ki.
- Jó, jó na.
Csengettek.
- Megyek. – kiabált Dan.
- Ki az? – indultam kifelé a szobából.
- Csak George hozta meg a cuccokat amiket kértünk még pluszba.
- Kösz George. Menj haza te is nyugodtan.
- Haza? – furán nézett rám:
- Nyugi. Apám nem fogja megtudni.
- Az én feladatom vigyázni rád, elvinni ahová akarod. Én a sofőröd vagyok.
- Oké George de én most itthon vagyok. Nem kell sehova hurcolni. Tessék. – nyújtottam oda neki pár eurót.
- Hát akkor jó szórakozást. – és már el is ment.
- Szóval ha innentől kezdve megakarsz ölelni majd lefizetsz? – röhögött.
- Annyira hülye vagy. – mosolyogtam rá. És pár másodpercen belül már át is ölelt és hosszasan megcsókolt.
- Olyan szép vagy. – suttogta.
- Annyira szeretlek. – belefúrtam magam a nyakába és ismét megcsókolt.
Hát így indultunk neki az estének.. Aminek érdekes részei is voltak.
Miután már javában buli volt és úgy éjfél lehetett, bementem a medencéből egy energiaitalért. A házunkban furcsánál furcsább hangokat hallottam.. „jó szórakozást” gondoltam magamban. Aztán kivettem a hűtőből 1 energiaitalt és kimentem. Annyira szép idő volt. Dan épp egy bombát ugrott amikor kiértem. Lefeküdtem egy napozóágyra bár sötét volt de kényelmes is. Rágyújtottam és a többieket néztem. Nem tudom hogy csináltam de elaludtam. Aztán arra keltem hogy valaki sikítozik a medencétől és mindenki rohanni kezd oda.

12. Fejezet

Nem tudom hogyan kellett volna fogadnom ezt az egész lehetetlennek tűnő dolgot.. Az hogy a legjobb barátnőm összejött a volt pasimmal nem is annyira gáz. Mégis nekem furán esett le.  Általában hirtelen reagálok. Ez egy elég rossz tulajdonságom. Szerencsére most sikerült visszafognom magamat. 
- Öööhm.. Akkor én talán hozok valamit inni. - mondta Dan a kínos csönd közepébe vágva.
- Segítek. - lépett mellé Peter.
- Hát.. Katharina.. igazán sajnálom. - Franzi lassan nyögte a szavakat miközben a cipőjét nézte.
- Hé Franzi.. semmi gond. Én dobtam Petert.. ellenkező esetben biztos kiakadnék de most nem. Nyugi.. hozzá kell szoknom a helyzethez de idővel belejövök. - nyugtatgattam. De közben úgy éreztem nekem lett volna szükségem erős nyugtatgatásra.
.- Látod Katharina? Ezért vagy te a legjobb barátnőm. - ölelt át.
- Khm. Hoztunk inni.
Dan mellém lépett és átölelte a derekam. Peter ugyan ezt tette csak Franzival. Hát így álltunk ott.. négyen. Érdekes szitu volt.
- Kimegyünk úszni? - vetettem fel mosolyogva az ötletet.
- Hát persze. - válaszolták szinte egyszerre. ( :) )
Pár óra múlva már mindent másképp láttam. Miután túl voltunk pár üveg sörön és nem kevés vodka narancson.. már csak röhögtünk mindenen.  Igazán boldogan telt a délután és az este további része. És ezt most őszintén mondom. Franzin látom hogy ismét szerelmes. És én is tudom magamról hogy biztosan az vagyok. Dan annyira édesen kezeli ezeket a helyzeteket.. és annyira aranyos velem. Egyszerűen totál belezúgtam.
- Szeretlek. - ölelt át én pedig véletlenül megégettem a könyököm a cigimmel.
- Én is szeretlek Dan. beletúrtam magam a vállába és mosolyogtam.
Másnap reggel viszont korántsem volt ennyire vicces a dolog. Én például Franzi és Peter beszélgetésére keltem. Ami hát elég.. khm.. fura volt.
- Franzi mondom hogy el kellene menned.
- Nem fogok Peter. Nyugodj már meg. Egy hónapja voltunk együtt. Biztos csak a másnaposság. 
- Hát rendben. De ha holnapra sem múlik el a rosszulléted én foglak elkísérni. - zárta le Peter a vitát:
-Dan. Dan. Kelj már fel! - lökdöstem meg a mellettem amúgy nyugalomban alvó  Dant.
- Baj van édes?
- Azt hiszem.. Franzi.. terhes. - nyögtem ki.

11. Fejezet

Hihetetlenül boldog voltam amikor megtudtam hogy a legjobb barátnőm és az anyukája hamarosan már a családunk tagja lesz. Itt a hangsúly ott van hogy hamarosan. Apa a bejelentés után felfogadott egy esküvői szervezőt és Nikol(Franzi anyukája, apa új felesége, és az én.. pótmamám) ketten elkezdték szervezni. Végül is volt rá két hetük.
Rengeteget gondolkodtam rajta hogy ez vajon mennyire fer anyával szemben.. és hogy ő erre mit mondana. Sokat beszéltem róla Berg asszonnyal, apával, Franzival, Dannel és végül arra jutottam hogy anya is ezt szeretné. Hogy ő mindig az én anyukám marad és ő is szeretné hogy legyen más is aki vigyáz rám.. aki sosem léphet a helyébe, sosem tudja őt pótolni.  .
- Kath gyere már drágám, elkésünk. – kopogtatott Dan az ajtómon.
- Egy pillanat és kész vagyok.
- Már kíváncsi vagyok hogy nézel ki. – ütötte tovább az ajtót..
Az esküvőt egy gyönyörű kastélyban tartották.. ahol volt egy hotel, persze itt volt minden vendég elszállásolva. Így hát az én szobám is itt volt. A szobán Dannel osztoztam.
- Na jó eleget vártál. – léptem ki az ajtón.
- Úristen.. te gyönyörű vagy. – próbált átölelni Dan de rájött hogy ezzel tönkreteszi a hajam, a sminkem és a ruhám is.
- Te is igazán.. komolyan nézel ki. – annyira tökéletes volt ebben a szmokingban.. a tökéletes arc, a tökéletes szemek, a tökéletes száj, a tökéletes pasi.. minden amit szerettem benne.
Átkulcsolta a kezemet és elindultunk. Az esküvő szép volt.. a parti tökéletes. Amikor rólunk beszéltek, Franzival végigbőgtük az egészet. Nagyon tetszett.
- Szóval hajnaltól üres a házatok..
- Azért nem teljesen. A bejárónők, Franzi és elvileg Franzi is hoz valakit. Na meg persze én is. Téged.
- Hát rendben. Azért a hálódba csak  nem leszünk ennyien. – erre már csak mosolyogtam.
Valóban. Apáék nászútra mennek, úgy hogy két hétig üres a lakás. Mivel Dan nem tudott velem táncolni( a lába miatt) ezért én is inkább a beszélgetős társaságba maradtam. Egyébként hősiesen viselte a műtétet.. napi két hisztinél nem nyomott le többet és sokszor még a száját is be tudta fogni. Egy szóval.. borzasztó beteg. De nem baj.. így is szeretem. J
- Ígérd meg hogy nem csinálsz hülyeséget amíg távol vagyunk. – ölelt át apa.
- Tudod hogy én sosem tennék semmit.
- Daniel. Vigyázzon a lányomra.
- Rendben, vigyázok. – csapott apa kezébe. Annyira jóban lettek mostanában h apa megengedte h tegezze őt. Szuper.
- Franzi már elindult hazafelé, mire hazaérünk elvileg nálunk lesz a *vendég* is.
- Rendben. Menjünk mi is. A sofőr már vár.
Mire hazaértünk se Franzi se a titokzatos nem tudjuk ki. Így hát aludtunk, mivel elég fáradtak voltunk. Aztán mikor délután felkeltünk, minden világosabb lett. Bár jobb lett volna ha nem.
- Franzi. Hol voltál hajnalban? – kérdeztem ásítva.
- Katharina. Mielőtt kiakadnál tisztáznunk kell valamit. Ez a dolog pár hete tart, én nem akartam de egyszerűen meg kellett őt vigasztalnom. Annyira sajnálom. Baromi szemétnek érzem magam, de beleszerettem.
- Miről beszélsz Franzi? – csengettek.
- Majd én nyitom- szaladt ki.
- Miről beszélt Dan? Mit akart ezzel mondani?
- Fogalmam sincs. – meredt maga elé.
- Szóval.. Katharina, Daniel. Peter és én.. összejöttünk.
Mintha.. egy kalapáccsal fejbe vertek volna, jól megrugdostak volna, aztán felégettek volna, majd még a hamuimat is ütögetnék. A legjobb barátnőm.. összejött a volt pasimmal.. ez lehetséges egyáltalán? Álmodok vagy már megint az életem alakul ennyire szarul?

10. fejezet

- Nos Daniel. Mik a terveid a gimnázium után? – tette fel apa a négymillió hatszázkilencvennégyezer ötszáz hatvanhetedik kérdését. J
- Sebész szeretnék lenni. – felelte Dan.
- Az egész jó. Ahhoz képest hogy a lányom még mindig nem tudja.
- Hát szerintem még ráér eldönteni. – kacsintott rám.
- Még.. – tette hozzá apa mosolyogva.
- Nekem lassan mennem kell. Köszönöm a reggelit Walz úr. – mosolygott Dan.
- Aztán vigyázz a lányomra. – és apa szemében őszinte mosolyt láttam.. végre.
- Kikísérlek. – ugrottam fel.
Ahogy apa látótávolságán kívül értünk átkulcsolta az ujjaimat..  – Nem ölt meg. – röhögött fel.
- Mit gondoltál hogy véres kivégzésre számíthatsz?
- Hát nem de akkor is.
- Szerintem szimpi vagy neki.. Hidd el apa nem szokott ennyire jó fej lenni a pasikkal akik miattam vannak itt. Főleg nem azzal aki az egy szem lányát bűnbe vitte.. – röhögtem fel.
- Reggel jövök érted. – ölelt át.
- Már alig várom.
- Évzáró után elmegyünk valahova?
- Hát persze.
- Rendben. Akkor nyolckor jövök. De este még hívlak.
- Oksi.
- Szeretlek Kath.
- Én is szeretlek. – csókolt meg.. aztán pedig elment.
Ahogy bementem a házba apa mosolyogva várt.
- Nagyon kedves srác ez a te Danieled. És oda van érted. Látom a szemében.
- Valóban?
- Remélem ez hosszabb kapcsolat lesz mint ez a Peter gyerek.
- Én is remélem.

- Apropó, a barátnőd és az anyja nem sokára itt vannak.
- Micsoda?
- Meghívtam őket ebédelni. Vagyis az anyját és mondtam hozza el őt is. Majd ti ellesztek..
- Felkeltette az érdeklődésed Franzi anyukája? Végre apa. Annyira tudtam. Annyiraaaaa. – röhögtem. Apa totál elvörösödött. Odamentem és megöleltem.
- Jó ha egy kicsit szórakozol és nem csak egy komoly vén ember leszel. – nyomtam egy puszit az arcára.
- Szóval azt akarod mondani hogy apád öreg? – csapott a seggemre egyet.
- Kimegyek úszni. Ha Franzi megjön mond meg neki hogy jöjjön ki.
Felmentem lehoztam a cuccom és kimentem a kertbe. Imádtam hogy a kertünkbe medence van. Főleg hogy kezdett jó idő lenni. Átöltöztem, fejest ugrottam és egymás után nyomtam le a hosszokat. Annyira kitudott kapcsolni az úszás.. sok minden jutott eszembe. Mennyire jó lenne ha most itt lenne Dan. Még csak pár perce ment el de már is hiányzik. Úgy szeretem.
Hirtelen valaki akkorát csobbant..
- Franziiii. – húztam bele ahogy megláttam.
- Katharina. – ölet át a vízben. – Mindent el kell mesélned.
Kiültünk a partra és mindent elmeséltem neki.
- Ahj én annyira örülök hogy végre boldog vagy. – ölelt át mosolyogva.
- Köszönöm. – mosolyogtam vissza. Franzi annyira tudott örülni ha boldog voltam.. és én is ha ő.. és talán ez tette a kapcsolatunkat ennyire különlegessé. A másik jobban érdekelt mint magunk.
- Menjünk úszni.

- Odanézz. – mivel a nappalinkat üvegajtó borította végig ami kinézett a teraszra majd onnan a kertre, így be is lehetett látni. Apa és Franzi anyja.. smároltak.
- Anyád. – nyögtem ki.
- Apád. – röhögött fel Franzi.
- Lányok. Bejöttök egy kicsit? – szólt ki apa.- Valamit el szeretnénk mondani.
- Tudjuk apa. Összejöttetek. – röhögtünk egyszerre Franzival.
- Összeházasodunk. – a levegő egyszerre csak megfagyott. Franzi és én.. testvérek leszünk?

9. fejezet

- Dan. – ugrottam a nyakában ahogy ajtót nyitott.
- Katharina te mit keresel itt? – ölelt vissza.
- Annyi de annyi minden történt. Először is szakítottunk Peterrel, aztán elmondtam mindent apának, majd elmentem Berg asszonyhoz és és és most már itt vagyok.
- Gyere be és mesélj el mindent kicsit pontosabban mert ezt így nem igazán értem.
Bementem.. megint egyedül volt itthon.
- Mi az hogy szakítottatok? Miért?
- Nem szeretem őt.. vagyis de. Szerettem és most is szeretem de már nem úgy mint régen. Már szinte csak barátként tekintek rá.
- Értem. – merengett maga elé.
- És mi az amit apukádnak kellett elmondanod?
- Hát mivel meghallotta amiről Peterrel beszéltem.. illetve üvöltöttem. Így elmagyaráztam neki h mi.. vagyis te meg én. Hogy mi történt. Tök megértő volt. Azt hittem lefogja üvölteni a fejem de csak annyit mondott hogy vigyelek el. Berg asszony is helyeselte hogy amennyiben nem szeretem Petert kár lenne vele maradnom, viszont ő teljesen ellenzi a tegnap éjszaka történteket. Szerinte még fiatal vagyok.. de basszus 17 éves vagyok.
- Várj Kath.. mi az hogy vigyél el?
- Hát hogy mutassalak be neki.. még is csak kíváncsi rá hogy kivel kavar a lánya.
- Kavar? Basszus. Neked ez csak egy kavarás?
- Nem, ahj dehogyis. Félre értesz.
- Igen biztosan én értelek félre. Katharina figyelj.. én nem leszek az ágypajtásod. Szeretlek. És nekem jobban fájna az ha nem lenne köztünk csak kavarás mintha semmi sem lenne. És ha te azt hitted hogy csak ennyiről van szó sajnálom de nem. Ez ennél több. 
Az egészet elcsesztem egy rossz szóval.. én nem úgy értettem a kavarást. Alig vártam hogy megkérdezze végre hogy járunk e.. megint. Nem gondolhatja hogy nekem csak Arra kell.
- Dan. Sajnálom. Rosszul fogalmaztam. – mondtam lassan tagolva hogy még egy hülye is felfogja.. - Szeretlek Daniel.. azért szakítottam vele hogy végre veled lehessek.. mert téged szeretlek.
A következő események már összefolynak. Csak annyira emlékszem hogy közelebb jött.. lassabban mint bárki bármikor átölelte a derekam és végre megkérdezte. Boldogabb voltam mint valaha. Igent mondtam és megcsókolt.
- Mielőtt végleg eldöntenéd magadban ezt a dolgot tudnod kell valamit. És nekem tudnom kell hogy mellettem állsz e.
- Mi az?
Már minden eszembe jutott.. hogy halálos beteg, hogy valakit megölt, hogy rohadt nagy hibát követett el, kinyírt egy papot vagy kirabolt egy boltot.. és valamelyik tényleg bejött.
- Emlékszel a biciklis balesetemre?
- Igen.. emlékszem.
- A bal térdemben találtak egy csomót. Valami betokosodott cuccos azt hiszem.. egy hét múlva megműtik. Egy hétig kell vele úgy komolyan feküdnöm aztán pedig már járhatok.
- Azt akarod mondani hogy a nyaradat egy térdműtéttel kezded? Ahj Dan.. ebbe még te sem fogsz belehalni. Ha pasi vagy akkor sem. Én pedig nyugi mindennap veled leszek. Nem fogsz tudni lerázni magadról.
- Akkor jó. – húzott az ölébe.
- De ígérd meg hogy eljössz velünk nyaralni.
- Megígérem.
- Az éjszaka további részében nem beszéltünk.. vagyis elég minimálisan. De ezt nem ecsetelném.
Még este felhívtam apát hogy reggel reggelizzen velünk. Szóval én azért is izgultam hogy apa mit fog szólni az új barátomhoz.

8. Fejezet

- Hát itt meg mi történt? – léptem be totál ledöbbenten.
- Drágám, kérlek ülj le. – fogott meg apa. – a bátyádról van szó.
- Mi történt vele? – na ne. Nem mondhatják hogy még ő is..
- Hazajön. – suttogta apa.
- Mi? Miért?

- A feleségének autóbalesete volt és már nem tudtak rajta segíteni. Úgy döntött hogy hazajön. Egy ideig biztosan.
- Remek. Most már nem csak az én életem egy romhalmaz. Felmegyek Peterhez.
- Ó drágám azt nehezen. Peter nincs itt. Elment.
- Hová?
- Azt mondta ha te nem vagy itt semmi keresnivalója itt és mivel te nem voltál rá kíváncsi amúgy sem örülnél neki ha hazajön. – furán beszélt és összevissza.
- És hova ment innen?
- Talán azt mondta hogy a bátyjához. Apropó kincsem, Franziék hányra jönnek?
- A francba. Elfelejtettem megkérdezni. Várj. Mindjárt felhívom őt.
Felszaladtam a szobámba és villámgyorsan a telefonomat kezdtem nyomkodni. Franzi nem is tud róla hogy falaznia kéne nekem. Megbeszéltük hogy 6-ra jönnek leszaladtam és elmondtam apának. Aztán hanyatt dőltem az ágyamon.  Minden annyira bonyolult volt hogy már én sem értettem semmit. Összegeztem.: a barátom smárolt egy l***-val elvileg ő nem akart, a volt barátomnál töltöttem az éjszakát, a bátyám felesége meghalt. Majdnem szétrobbant a fejem annyira másnapos voltam. Legközelebb kicsit kevesebb vodkát iszok.. Apropó legközelebb. Találkozni akarok Daniellel.
- Szia Dan! Figyi ma este nálunk vacsoráznak Franziék de utána ráérek. Nincs kedved elmenni valahova? – gáz hogy facebook-on küldtem el neki ezt az üzenetet és nem hívtam fel? Igen tudom a választ. AZ VAGYOK. De kit érdekel? Megnéztem Petert is: offline volt. Hát oké. Majd ha akar keres. Végre összeraktam a gondolataimat de mivel a fejem még mindig fájt bealudtam. Akkor keltem fel mikor Franziék már itt voltak. Franzi feljött felkelteni, mondta hogy már elég régen próbálkozik. Elmeséltem neki a Dan-es sztorit. Nem akadt ki nagyon.. szerintem sejtette.

- És ma is náluk alszom. Asszem szakítanom kéne Peterrel. -  gyújtottam rá egy cigire.
- Hát öhm Katharina.. szerintem is jobban összeillenél Dannel. Peter túúúúl nyálas. – nyújtotta ki fújjogva a nyelvét. – jajj drágám. Döntsd el és ne kavarj Dannel amíg nem szakítottatok.
- Rendben de most már menjünk le.

Apáék nagyon köhöm meghitt hangulatban elkezdték a vacsit nélkülünk. Amikor Franziék elmentek apa mondta hogy mindent megbeszéltek. Apa biztosít nekik egy házat és munkát az anyukájának. Mellesleg apa szerintem elkezdett érdeklődni iránta.

Nagyon hálás vagyok érte amit Franziékért teszel apu. – bújtam oda hozzá.
- Ugyan. Ha ezzel boldoggá tehetlek téged és őket. – dudáltak.
- Öh most már mennem kéne.
- Még is hová már megint? – most vagy soha. Gyerünk.
- Daniellnél alszom ma apa.
- Hogy kinél?
- Ha hazajöttem mindent megmagyarázok. Szeretlek.
- Gyorsan hajts el mielőtt utánad küldi a fél házat. – ugrottam be a kocsiba.
- Neked is jó estét kedves Katharina. – ölelte át a derekam Dan és egy puszit nyomott az arcomra.
- Bocsánat. – nyomtam egyet én is az arcára.
- Na és hová lesz a fuvar?
- Hmm.. nem is tudom. Menjünk fel hozzátok.
- Senki nincs otthon. – mosolyodott el.
- Tökéletes.
Amikor felértünk hozzájuk bementünk a nappaliba. Dan közelebb ült hozzám mint valaha. Én pedig kiakartam egy pillanat gondolkodásra szabadulni.
- Van itthon piátok? – ugrottam fel.
- Ja, a hűtőben van.
Amikor visszajöttem két sörrel a kezemben Dan azt sem engedte hogy megszólaljak egyből megcsókolt. Ledobtam a söröket és viszonoztam, amennyire csak lehetett a nyakába kapaszkodtam, az ölébe vett és bevitt a saját szobájába.. aztán megtörtént aminek megkellett.
Maradj nálunk egész nap, holnapra alig kell tanulnunk. A nyári szünet a nyakunkon van. Ez az utolsó hét Kath. – csókolt meg Dan reggeli után.
- Rendben.

Persze mindent megbeszéltünk és nem akartam szeretőt tartani. Ha hazamegyek felhívom Petert -> találkozom vele -> elmondom neki hogy mi történt Dannel-> szakítunk én pedig összejövök Dannel és blablabla.

A napom azon része amit nála töltöttem tökéletes volt. Filmet néztünk, zenét hallgattunk, teáztunk vagy éppen sz*rrá röhögtük magunkat mivel KETTEN kezdtünk el twisterezni.
Peterrel már kevésbé volt ennyire vicces a sztori. Amikor becsöngetett hozzánk halál sápadtan jött be.
- Beszélnünk kell. – mondtam.
- Szerintem is. – suttogta.
- Peter én szerettelek. Vagyis valamit éreztem irántad de nem eleget. Én.. már mást.. szeretek.
- Én még mindig ugyanannyira szeretlek téged mint eddig. De én nagyot hibáztam.
- Lefeküdtem Dannel.
- Mi van? – üvöltött fel.
- Tegnap este.. boccs Peter hogy nem szóltam előre de mi.. azt hiszem megint.. együtt.
- Gratulálok. Ehhez képest az én csókom Ingevel semmi sem volt. – sosem láttam még Petert sírni. Most sem igazából.. lehajtotta a fejét és elindult kifelé. Kértem hogy nézzen a szemembe és amikor belenézett az arcán folytak a könnyek. Teljesen összetörtem a szívét.. ő szeretett engem, mindig itt volt nekem és én ezt csináltam vele. Mekkora egy szemét vagyok? Hogy tehettem ilyet? Hogy törhettem össze őt így?
Ezek a gondolataim hamar elmúltak. Felmentem a szobámba hogy összepakoljam a cuccaim holnapra és ma estére. Úgy döntöttem ma is inkább Dannél alszok.
- Állj csak meg Katharina. Nem mehetsz sehova. – üvöltött(!) rám apa. – Magyarázatot követelek. Most.

7. Fejezet

Az emlékek fájnak. Fájt emlékeznem, anyára gondolnom, a múltra gondolnom és fájt tudnom hogy az életem egy romhalmaz lett. Minden tökéletes volt.. a családom, a barátok, a pasim és  a tárgyi dolgok is. Azt hittem mindenem meg van ahhoz hogy ezt a rövid életemet boldog és kiegyensúlyozott nőként éljem le. Ehelyett ott ültem 17 és fél évesen a fejemet fogva a hídon és sírtam. Nem tudom mire vártam, talán arra hogy azután hogy mindennek lehordtam Istent majd tökéletesre fordítja az életemet vagy arra hogy Peter vagy Berg asszony utánam rohan. Na jó.. bevallom. Talán valami csodában reménykedtem. Egy ütött kopott kocsi lassított le mellettem, benyomta a vészvillogóját.. olyan kocsi volt amiben apám a takarítónőnknek nem engedné meg hogy ilyenbe járjon.
- Katharina. – rohadtul megdöbbentem amikor megláttam őt.
- Daniel, te mit keresel itt? – töröltem le az arcomat.
- Peter hívott hogy eltűntél és hogy Thomast hívtad és hogy bajban vagy. Aztán felhívta őt az a prédikátor aztán senki nem tudott rólad semmit. Én viszont sejthettem hogy hol lehetsz.
- Szóval még emlékszel? – mosolyodtam el halványan. Szerelmes voltam Danielbe mielőtt nem jött Peter és ő is belém. Ezen a hídon csókolt meg először, itt kísért haza minden nap és itt is lett vége a ki nem mondott kapcsolatunknak. Ahogy ott álltunk annyira jól esett visszaemlékezni, mennyire boldog is voltam amikor Daniellel lehettem. Aztán még jobban sírni kezdtem.
- Hé, egész éjszaka itt akarsz dekkolni? Vagy akár elmehetnénk valahova. – vigyorodott el.
- Hát nem is tudom, végül is péntek van. Felhívom apámat hogy Franzinál alszok.
- Rendben. De szólj neki hogy ne küldje el a fél házatokat mert lebuksz. – élvezte hogy kigúnyolhatja apám sokszor szánalmas viselkedését.. de hát vicces volt, szerintem is. Elmentünk vásárolni. Vettünk vodkát, narancsot, narancslevet és sört. Hazafele megrendeltük a vacsoránkat és elterveztük hogy megnézünk valami horrort.
- Ez durva lesz neked, nem?
- Dehogy. – magabiztosságom a film első 5 percében eltűnt. Amikor pár zombi darabokra szedett egy férfit azonnal Daniel ölébe ugrottam, akinek kivertem a maradék kaját az öléből.        – Öhm.. ne haragudj. – húzódtam el.
- Semmi gond. – suttogott és közelebb húzott.
Reggel kissé másnaposan keltem, Daniel ölében. Majdnem szétrobbant a fejem. Megnéztem a telefonomat: 67 nem fogadott hívásom volt, ebből 52 Petertől a többi pedig Franzitól, majd 29 sms. Hát ez remek.
- Kath, hány óra van?
- Fél egy.
- B*******.
- Mi a baj? – ásítottam egyet.
- Anyámék 1 óra múlva itthon lesznek.
- Óh, hát akkor : TAKARÍTÁÁS. – sikítottam el magam. Nekem ebben úgysincs tapasztalatom.  Feltekertük a zenét és elkezdtünk összepakolni. Amikor végeztünk a fejem lüktetett és a gyomrom forgott. De megérte, mert remek élmény volt. Dan minden kanyarban megölelt vagy megcsikizett és végigröhögtük az egészet.
- Most már mennem kell.
- Tudom. Elvigyelek?
- Nem kell köszi, már felhívtam apát és mindjárt jönnek értem.
- Értem Walz kisasszony. – gúnyolódott már megint.
- Köszönöm ezt a csodálatos estét, éjszakát, napot és kedvet Daniel. – mosolyogtam rá.
- Én is Kath.
Egy puszit nyomtam az arcára ő pedig felkapott és magához ölelt. Aztán hazaindultam. Fogalmam sem volt hogyan fogom elmondani Peternek hogy egy pasinál töltöttem az éjszakát és hogy nem történt köztünk semmi de azt sem bántam volna ha igen és persze az ő ügyét is meg kell még beszélnünk. De Daniel.. csodálatos volt. Asszem valami elindult újra köztünk és én szívesebben maradnék nála minthogy hazamenjek Peterhez. És mennyi mindenkitől bocsánatot kell kérnem. Lehet hogy az lesz a legjobb ha elhagyom Petert és Daniellel tervezem a jövőmet? Majd a jövő eldönti, a jövő magát alakítja vagy mi a tetteinkkel? Vajon Dan újra kezdené e velem? – effajta kérdésekkel és gondolatokkal a fejemben léptem be az ajtón. Amikor minden vigyor lefagyott az arcomról. A nappalinkban két rendőr ült. Apám fel- alá járkált a szobában a nagynéném pedig a fejét fogta.

6. fejezet

- Szia szépség! – nézett rám Thomas felvont szemöldökkel. – Mit keresel erre ilyen későn?
- Öh igazából.. semmit. – dadogtam, aztán megfordultam és elindultam. Egyáltalán minek jöttem ide? Az én barátom otthon van.. nálunk és ennek valószínűleg oka van. Nálunk van és nem egy idegen csajnál. Ma nem, de tegnap igen. Térj magadhoz Katharina figyelmeztettem maga.
- Na várj. Ugye nem akarod azt mondani hogy elrángattál ide aztán hazamész? Ilyet nem játszunk. Idő volt idáig eljutni. Úgyhogy az időmért meg kell dolgoznod. – közölte lazán.

- Felejtsd el. – fintorogtam aztán rohanni kezdtem. Egészen a templomig kergetett. Teljes erőből nekifeküdtem a kaputelefonnak és addig nyomtam amíg Berg asszony, a lelkésznő ki nem jött.
- Katharina. Te mégis mit keresel itt ilyenkor? Nem otthon kéne lenned? És miért vagy te alvóruhában? – most mondjam azt neki hogy aludni készültem? Vagyis nem pontosan de majdnem na.
- Mindent tönkretettem. Minden tönkrement. Az egész életem egy semmi lett. Senkim sincsen már. Senkim. Mindenki itt hagyott és mindenkit elvesztettem.

- De hiszen tudod hogy én bármikor itt vagyok neked. És a főnök is fentről. – mosolygott és átkarolt.

- Gyere be, főzök egy teát.
- Ha Isten vigyázna rám nem tenné tönkre az életemet. Nem venne el mindenkit mellőlem, nem nyírta volna ki az anyámat nem engedte volna hogy a pasim megcsaljon, nem engedte volna hogy ez történjen a barátnőmmel, nem engedte volna hogy szomorú legyek. Neki nem az lenne a feladata hogy ha kérem hogy segítsen segít? Ehelyett küld még öt bajt pluszba. Hát kösz.
- Katharina kérlek gyere be. Annyira szépen fejlődött már a hited, nem adhatod fel most. Küzdened kell érte.. meg kell tartanod, át kell vészelned a nehéz időszakokat. Kérlek engedd hogy segítsek.
- A francba is. Nem akarok bemenni. Nem akarok küzdeni. Én boldog akarok lenni, boldog b+ boldog. Nem akarok állandóan csak bőgni mint egy kisgyerek. Nem fogok mindig csak szenvedni. Nem. Akkor inkább nem akarok élni. – mindent feladtam és az egész világ összeomlott bennem.  
- Légy szíves Katharina nyugodj meg. Én csak úgy tudok neked segíteni ha rám figyelsz és ha megnyugszol. Semmire sem mész vele ha őt hibáztatod. Ezeknek a dolgoknak meg kell történniük. Nem kerülheted ki őket. Tudom sok nehéz dolog történt az életedben. De kérlek tanulj meg várni és küzdeni.
- Minek küzdjek? Hogy egy hétig boldog legyek aztán minden tönkremenjen?
- Nem ez nem igaz.
- Hát már hogy ne lenne igaz? Minden tönkremehet egy két vagy akár három perc alatt. Nekem már nincs miért élnem. – roskadtam össze. Aztán ahogy a gondolatok járkáltak a fejemben és nem hagytak nyugodni, oda sem figyeltem Berg asszonyra. Felálltam és elindultam a Spree folyó felé. Most majd mindennek vége lesz. Nem lesz több szenvedés és bőgés. Itt a vége.. elegem van. Feladom..

5. Fejezet

- Reggel nem mentem suliba. Egésznap itthon ültem.. a telefonok mellett. A takarítónő, a szakácsnő, anya nővére és apa is próbált vigasztalni de senkinek sem sikerült. Franzi apja este matt részegen ment haza. Nekiesett az anyjának és utána a barátnőmnek is. Neki akkor sikerült felhívnia Petert amikor épp a nővérét cibálta. Amikor Peter után loholtam az utcán, csak az a mondat járt a fejemben amit ő mondott mielőtt elment.. * Franzi bajban van.* Ott abban a pillanatban.. összerándult a gyomrom és megpróbáltam magam mindenre felkészíteni. Felkészültem rá hogy összejött valakivel, hogy lefeküdt egy vadidegen férfival, hogy leitta magát, hogy betört valahová, hogy megölt valakit, hogy kőrözött bűnözött lett. De arra nem készültem fel hogy a legjobb barátnőmet véres orral egy sarokban kuporodva találom meg. Arra amit ott akkor abban a pillanatban éreztem.. egyszerűen nincsenek szavak. Peter azonnal hívta a rendőröket és a mentőket. Szerencsére mindenki megúszta pár sebbel, illetve Franzi anyukája pár zúzódással. Mindig is tudtam hogy a szülei válnak. De sosem mondta hogy ekkora a probléma. Amikor ma délután átmentem hozzá zaklatott volt. Még mindig félt. Este nem akarta megengedni hogy ott maradjak és hozzánk sem akart átjönni. Azt mondta * ha ez a szemét nincs itthon semmi bajom nem lehet.* Kicsit fura ha valaki így beszél az apukájáról.. na de mindegy. Talán ha apa ilyen lenne akkor én is hasonló véleményen lennék.
- Katharina, figyelj rám. Anyáék elválnak. És anya nem fog tudni kettőnket nevelni és aligha nem pár hónap múlva állami gondozottak leszünk.
- Mi? Dehogy is! Miről beszélsz drágám? Ilyen szóba sem jöhet. Figyelj, minden rendben lesz. Beszélek apával és biztosan megtudja oldani a dolgokat. Kérlek nyugodj meg. – egész délután nála voltam, filmet néztünk. Bár én nem nagyon tudtam odafigyelni. Az életemen gondolkodtam és a Franzival való kapcsolatomon. Mindig is kitartottunk egymás mellett. Mindent megosztottunk egymással és bármin mentünk keresztül is itt voltunk egymással. Nagyon ritkán vesztünk össze de akkor nagyon. És mindig kibékültünk. Az életem viszont ennél sokkal bonyolultabb. Először is egy borzalmas vita után betörtem a fejem és kómában voltam. Ahogy felépültem rá nem sokára egy *nyaralás* alkalmából megpróbált megerőszakolni a legjobb barátnőm pasija. Az anyám meghalt és Franzi élete romokban hever. És az hogy az ő ennyire mélyponton van most úgy érzem ugyanannyira érint engem is. Szeretnék neki segíteni. Szeretnék mellette lenni.
- Hívd át őket vacsorára holnap estére. Ezt nem hagyhatjuk annyiban. Az a nő annyira bájos és gyönyörű. Nem kerülhet az utcára egy semmirekellő ************* miatt. – apa szavait jobb kicsillagoznom. Utálta azt az embert, de nagyon kedvelte Franzi anyukáját. Miután mindent elmeséltem neki ezzel reagált rá. Én pedig azonnal felhívtam Franzit aki nagyon örült neki és mondta hogy természetesen átjönnek holnap és találkozunk a suliban..
Csengettek.
- Peteeeeer. – ugrottam a nyakába. Boldognak éreztem magam. Ahogy megölelt át járt a melegség és én akaratlanul is zokogni kezdtem. Peter az ölébe vett és felvitt a szobámba. Annyira álomszerű jelenet volt. Egész éjszaka nálunk maradt révén hogy szombaton úgy sem megy sehová. Tudta hogy ez lesz ezért hozott magával sporttáskát. Tudtam hogy apa valószínűleg az ajtóm elé állított valakit vagy akár ő képes volt megmászni ezért mind a 49 lépcsőfokot.J

Peter már rég aludt amikor én még mindig nem tudtam. Csak gondolkoztam.. álmodoztam és emlékeztem. Milyen volt is régen.. és milyen lehetne most illetve a jövőben. Peter valamit mondani akart este de én nem hagytam mert megcsókoltam.. vajon mi lehetett az?
- Peter. Édes. Mondani akartál valamit este. Mi volt az? – ráztam fel.
- Katharina én. Én nem akartam. Ez csak a gyengeség pillanata volt. Tudod hogy Inge már régóta belém van esve. És amikor tegnap átmentem az unokatesómékhoz náluk volt. Mondta hogy kísérjem haza mert fél egyedül. Már nagyon késő volt, miután téged hazakísértelek Franziéktól. Így hát mondtam hogy rendben. Aztán amikor a kapujukhoz értünk a nyakamba rugaszkodott és megcsókolt. Esküszöm Katharina hogy én nem csókoltam vissza és hogy azonnal leráztam magamról. De még is ő megtette.

Ott.. abban a pillanatban nem tudtam mire gondoljak vagy mit mondjak. A fejembe kavarogtak a mondatok és a gondolatok. Majd cselekedtem. Felkaptam a telefonom és tárcsázni kezdtem.
- Hálló, Thomas? Katharina vagyok.
- Mond csak szivi, mit szeretnél ilyenkor?
- Találkozzunk. Van egy befejezetlen ügyünk. – mondtam majd a hangom megremegett.

- Rendben. Fél óra múlva a sulid előtt.
- Ott leszek.
Letettem a telefont majd elindultam.. nem tudtam hogy hová és hogy pontosan mit akarok. De egy biztos. Ez fájni fog Peternek. Most visszakapja.

4. Fejezet

Sosem fogom elfelejteni a napot amikor anya itt hagyott.. Nem fogom tudni feldolgozni azt a pillanatot amikor bementem közölték hogy most el kell köszönnöm tőle. Borzasztó volt. Ültem mellette.. a szavak dőltek belőlem, annyi mesélni valóm lett még volna neki. Annyi mindent nem mondtam el amit akartam.. hányszor kiabálhattam volna utána hogy *szeretlek anya* *vigyázz magadra anya*..és én mennyire ritkán tettem meg ezeket. Anya hangja lágy volt és gyenge. Érezni lehetett benne a vég szavait.. még is ugyanazzal a mosollyal nézett rám. Nyugodtnak tűnt. Ő felkészült erre. Mindenki felkészült rá. Még is borzasztó érzés volt.

- Ígérd meg drágám, hogy vigyázni fogsz mindenkire: az apádra, a bátyádra, az unokaöcsédre, és Peterre. Nagyon kérlek kincsem hogy tartsd meg őt, sugárzik belőle hogy oda van érte és hogy ő mindent megtudna adni neked. Légy jó és tanulj sokat. És ne felejtsd el.. a sikerhez vezető úton rengeteg küzdelmen keresztül kell menned. Én mindig itt leszek melletted még ha fizikailag ez kissé furán hangzik is. Nagyon szeretlek téged és mindig is szeretni foglak, bárhol leszek is.
- Anya én annyira szeretlek. Te annyira jó anya voltál és vagy. A világon a legjobb. Örökké. Annyira de annyira sajnálok mindent. És tudod te vagy az én örök példaképem. – anya könnyei hirtelen óriási sebességgel megindultak. Féltem tőle hogy ha megölelem kárt teszek benne. Aztán végig futott az agyamon hogy de hát ő az anyám és nem sokára meg fog halni. Örök életemre bánnám ha nem bújnék hozzá az utolsó pillanatokban is. Ahogy átöleltem éreztem a gyengeségét. Halkan zokogni kezdett a vállamon. Többször elmondta még hogy szeret és hogy mikre vigyázzak. Majd.. itt hagyott.
Egy hónap telt el azóta. Most már rendesen eszem és aludni is tudok. Iskolába járok és kommunikálok az emberekkel. És ezt csak egyetlen egy dolognak köszönhetem.
Anya halála után felkeresett egy lelkész. Hozzájárt az utolsó időkig. Berg asszony elmondása szerint anya rábízott engem. Azt mondta neki hogy amikor ő meghal szeretné ha vele is megbeszélném a problémáimat, illetve anya szerette volna ha bekapcsolódom az egyházi életbe is. Rengeteget beszélgettünk azóta  a lelkésznővel. Éjszakákat beszéltünk át, délutánokat töltöttem nála. Meséltem neki a múltamról és ő is nekem. Történeteket mesélt nekem a Bibliából és megmagyarázta őket. Megtanított imádkozni és elmagyarázta hogy hol van most anya. Az ő elmondása szerint anyukám most a mennyben van és onnan vigyáz rám. Azt is mondta hogy mivel anya erős volt a hitben ezért biztos hogy előkellő helye van a mennyben( gondolom ezt azért mondta hogy kicsit feldobjon és még kissé gyerekként kezel).
Peter boldognak látszott amikor elmeséltem neki hogy mi volt az éppen aktuális téma és mondta hogy ő is szívesen beszélne vele. Tehát mindketten nyitottá váltunk az egyház felé. Apa nem nézte jó szemmel. De.. most őszintén ez kit érdekel? Majd rá jön egyszer hogy anyának igaza volt és neki sem ártana. Főleg neki nem. De hát oké. Franzi is rengeteget segített nekem. Szerencsére nem szerzett be új barátot sem.

- Katharina ébredj édesem. –rázott fej Peter. – Rosszat álmodtál? – ölelt át végül.
- Nem.. csodálatosat álmodtam. Miért? Csak felkiabáltál hogy „Várj ne menj el”.

- Bocsánat. Anyával álmodtam. – elmosolyodott.
- Aludj tovább nyugodtan. Szeretlek.

- Én is szeretlek. – alighogy lehunytam a szemem már meg is szólalt a telefonom. Franzi volt az.

- Várj majd én felveszem. –ugrott fel Peter.- Helló Franzi! Tisztában vagy vele hány óra van? – a barátnőm kétségbeesett hangját hallottam a túloldalról. Peter merev fejjel hallgatta amíg beszélt majd megszólalt: azonnal odamegyek.

- Hová mész Peter? – szaladtam utána a lépcsőn.
- Walz úz. Kérem vigyázzon a lányára. Nekem el kell mennem. – rontott be apa szobájába.

- Mi történt fiam? – jött ki apa álmos fejjel.
- Franzi bajban van. – halkult el majd elrohant.

3. Fejezet

-

- Walz kisasszony, kijönne a táblához kérem?
- Persze Tanár Úr, jövök. – Mindig is utáltam őt. Fischer Úr a  fizika tanárom.. férfi, ősz hajú és árad belőle a bor illetve cigi szag keveréke. Utál engem és én is őt.(a tantárgyával együtt.)
- Kérem még ma érkezzen ki a táblához.
- Tanár Úr. Katharina egy hete jött ki a kórházból és ma jött először suliba. Még is mit vár hogy szaladjon?
- Kaulitz Úr. Kérem ne zavarja az órámat. A diáknak volt ideje tanulni a „lógás” alatt.
- Ez felháborító. Valakit baleset ér. Hetekig fekszik kómában majd az első iskolai napon egy vén fizikafüggő egyből beoltja? – Ő Daniel. Peter egyik legjobb barátja, mellesleg az én legjobb fiú barátom. Nagyon okos.. minden dogáját remekül megírja, mégis a magatartása hagy kivetni valót maga után.

- - Kaulitz Úr. Az igazgatóiba. Most. Azonnal. – üvöltött Ficher vörös fejjel. Danielt hangos fütty és tapsszó fogadta amikor visszatért. Meglóbálta az ellenőrzőjét majd közölte hogy Fischer majdnem megütötte az Igazgatónál. Ezért írásbeli figyelmeztetésben részesítették őt. Majd mindenki hangos nevetésben tört ki.
Apa kiakadt amikor elmeséltem neki. Azt mondta intézkedik az ügyben. Hát kíváncsi leszek. Lassan itt a tavaszi szünet. Kibírom ezt az egy hetet. Peterrel elutazunk az egyik nyaralónkba ami Magyarországon van Siófokon. Anyukám kedvenc helye, s míg apa a legdrágább egyiptomi szállodákat, addig anya a mi kis otthonos siófoki nyaralónkat kedveli jobban. Szóval négyesben megyünk: Franzi, Thomas(végre megismerhetem), a szerelmem és én. Nagyon várom már az utat.. főleg hogy holnap 17 leszek és igazán ott tudjuk majd a többiekkel megünnepelni. Késő délután Peter átjött, hozott nekem sütit és filmet néztünk. Tíz órakor ment haza. Kikísértem a kapuban de éreztem magunkon apa tekintetét. Most az egyszer én csókoltam először. Erősen átkaroltam Peter nyakát és nekilöktem a kapunknak. Két lábammal átkulcsoltam a derekát és mindenről megfeledkeztem.
- Holnap 17 leszel. – suttogta. – Ez tudod mit jelnet.
- Tudom. – mosolyodtam el. Hát nem felejtette el. J
- Reggel jövök érted.
- Rendben.
- Ja és Katharina. Szeretlek.
- Én is szeretlek. – kiabáltam hangosan.

A szülinapom nem a megszokott volt. A suliban rengetegen felköszöntöttek még olyanok is akiket nem ismerek.. A Facebook falamon már reggel 10-kor 97 köszöntésem volt. Kaptam egy csomó ajándékot és mindenki mosolygott rám. Apukám persze most is kitett magáért. Mivel a jogsim még friss és így is korábban kaptam meg mint kellett volna, apa szerint egyelőre még maradjon benne ez a cucc. Miszerint 120-nál többel nem hajthatok. Mert amúgy akartam is.. szülők. Tehát egy vadonatúj rózsaszín Audit kaptam. Gyönyörű volt. Peter persze közölte velem hogy ő ebbe be nem ül. De a sötétített ablakok megnyugtatták hogy nem teszi tönkre a jó hírét azzal hogy a barátnője rózsaszín kocsijába az ANYÓSÜLÉSEN ül. Erre a napra még a bátyám is hazautazott Amerikából. Rudi 24 éves volt és az amcsiknál élt, mivel ott lakott a szerelme és a fia( aki még csak pár hónapos volt és én annyira imádom.)
Szóval ez a nap tökéletesnek látszott. Az ajándékok, az emberek, hogy hat nap múlva már elutazunk. Azt hittem az életem végre helyreállt.. és ez hat napon keresztül így is maradt. Ám Siófokon minden megváltozott.. most már tudom hogy az ember élete pár perc alatt is tönkremehet.
Siófok mint mindig, most is remek volt. Bár április volt de 27 fok, a víz pedig 13 fokos. Tökéletes időzítés egy kis megfázásra. Egyébként Thomas nagyon jó fej srác volt. Az én rózsaszín kocsival jöttünk le és én csak annyit vezettem amennyi *buli* volt. A többit azt ő vezette le idáig. Nagyon kedves és aranyos volt és valóban helyes férfi is. Franzi teljesen oda volt érte. Peterrel ma estére terveztük a *nagy estét* és Franzi ezt tudta is. Ezért elakarta vinni Thomast otthonról egy szállodába az éjszakára. Thomas még nem is sejtette hogy Franzi mit tervez éjszakára, mi viszont megbeszéltük Peterrel, de ő úgy gondolta szeretne erre egyedül felkészülni. Így hát elmentek bevásárolni Franzival.. gondoltam elmennek vesznek gyertyákat, pezsgőt meg ami kell.
- Két óra múlva jövünk. Szeretlek- kiabálta Peter a kocsiból. Én pedig ott maradtam a nyaralóba. Thomasszal. Ketten.
- Menjünk ki úszni. – Szólalt meg hosszas csönd után. A nyaraló a parton feküdt tehát a vízből is majdnem hogy volt egy kis *saját* területünk..
- Thomas minél jobban beakart úszni, majd végül egy úgy 2-300 méterre fekvő stégnél megálltunk. Mivel hogy neki begörcsölt a lába(elvileg).
- Te szereted Franzit? – kérdeztem tőle.

- Nos, ő nagyon aranyos lány mellesleg gyönyörű is. – elmosolyodott. – De van akinek a nyomába sem érhetne.
- Mire gondolsz? – Thomas pár másodpercen belül mellettem termett.
- Gyere. Ülj le te is. – leültem mellé ő pedig átkarolta a derekamat(!).
- Amióta megláttalak a berlini parkolóban, azóta nem bírom levenni rólad a szemem. Egyszerűen gyönyörű vagy Katharina.

- Öhm. Köszönöm. –próbáltam kissé elhúzódni tőle. De ő közelebb húzott magához és megcsókolt. A következő pillanatban azt hittem elhányom magam hogy eljön a barátnőjével és annak a legjobb barátnőjére mozdul rá a legelső pillanatban. Ellöktem magamtól és pofán vágtam. Azt hiszem apa ezért fél engem egyedül elengedni bárhová is. A következő pillanatban megszorította a kezemet és óriási erővel a stéghez lökött. Letépte a bikinimet és a saját nadrágját. Mint egy partra vetett hal úgy próbáltam rángatózni alóla és a kezei közül, de azok túl erősek voltak hozzám képest.
- Peter. Peter. Peter. – próbáltam hangosan üvölteni és sikítozni.
A következő percben valaki leszedte rólam. Thomas fejét püfölte én pedig csak feküdtem. Tudtam hogy nincs rajtam ruha de képtelen voltam megmozdulni. Aztán egy középkorú férfi egy pléddel terített körbe és felültetett.
- Jól van? –kérdezte lágyan. A társa aki vele volt hátrafogta Thomas kezét és egy kisebb hajószerűségbe lökte. A férfi felsegített és engem is átemelt. Kivittek a nyaralónkhoz és ők is kiszálltak. Kikötötték a csónakot és bejöttek. Mondták hogy vegyek fel valamit. Átöltöztem és mire kijöttem Peter már ott volt.
- Katharina. – kapott azonnal a karjai közé. – Jól vagy? – dideregtem. Csak most jöttem rá hogy mennyire fázok. Peter leültetett egy kanapéra. Magához húzott és betakart. Majd így hallgattuk tovább a rendőröket(mint később kiderült ők a parti őrség tagjai.) Szerencsére időben érkeztek így Thomas nem tudott annyira közel férkőzni hozzám hogy kárt tegyen bennem. Franziban óriási bűntudat volt. Pedig ismét nem ő tehetett róla. Mindeközben pedig teljesen összetört  a szíve hogy egy ilyen pasival kavart.
- Hazamegyünk. – szólalt meg este a vacsoránál Peter.

- Nem. Szó sincs róla. Pihenni jöttünk ide. – dühöngtem. – Nem hagyom hogy ez tönkretegye ezt az egészet.
- Katharina szerintem is jobb lenne hazamenni.
- Apa azt mondta mindent elintéz. Nyugi. Én jól vagyok. Semmi bajom. Peter. Kérlek.
- Rendben drágám. Ahogy akarod. – A következő pár napot Siófokon töltöttük. Egésznap társasoztunk, várost néztünk, beszélgettünk, filmet néztünk, esténként pedig bulizni jártunk. Szóba sem jött többet Thomas. Aki nagyon jó helyen volt. A börtönben.
A tavaszi szünet végén hazautaztunk. A lakásunkba ketten érkeztünk: Peter és én. Apa tudta hogy most jövünk haza, ő még sem volt otthon. Az asztalon egy cetli volt amiben ez állt: *Anyádat kórházba vitték. Rosszul lett.* Szeretlek: Apa

2. Fejezet

Peter szavai villámcsapásszerűen értek. Azt hittem Franzi épp elbújt valahova és mindjárt előugrik és itt fog ugrándozni körülöttem ahogyan régen tette. Amikor kisgyerekek voltunk.. mennyire önfeledten tudtunk nevetni. Már akkor is tudtam hogy ő lesz a legjobb barátnőm.. hogy mindig számíthatok majd rá.
- Katharina figyelsz te rám? – kérdezte Peter felvont szemöldökkel.
- Persze. Szóval.. Franzi üvöltött és dühöngött de mi történt utána? – A torkom kiszáradt, a szívem összeszorult. Talán féltem hallani a választ.
- Hazament és szétverte a saját szobáját utána pedig gyógyszereket vett be. A szülei hosszú időn keresztül próbálták kikönyörögni hogy mesélje el mi történt.. de nem jött ki. Így az apja rátörte az ajtót. Azonnal kórházba vitték és kimosták a gyomrát.
- Állj, állj, állj. Peter ugye nem azt akarod mondani hogy Franzi meghalt?
- Dehogy, áh a francba. Nem halt meg.. nyugodj meg drágám. Ő jól van. Mindennap bejön hozzád. Mit gondolsz a rózsaszín szobádat kinek köszönheted?

- Neki?
- Hát az ötlet az övé volt és az apukád emberei kivitelezték.
- De édes tőle. Felhívnád? Azonnal beszélni akarok vele. Bocsánatot kell kérnem tőle. A fenébe is ő a legjobb barátnőm és majdnem megölte magát miattam.
- Rendben édesem. Most kérlek nyugodj meg. Pihenned kell. Ígérem mire felkelsz itt lesz ő is. Most magadra hagylak. Gondolom a szüleid már úton vannak. Aludj csak. – A tudat hogy most itt hagy azzal az ürüggyel hogy aludjak: borzasztó volt.

- Peter. Maradj. Szükségem van rá hogy mellettem legyél. Meséld el mi is történt velem pontosan.
- Rendben drágám maradok. – befeküdt mellém az ágyba, átkarolt és mesélni kezdett.
- Amikor megbotlottál a parkban és beütötted a fejedet betört a fejed. Kómában voltál. Illetve volt még pár seb a lábadon, szerencsére nem tört el a lábad. Amikor megtudtam mi történt veled felhívtam a nagynénémet és azonnal hazautaztam. Kaptam egy ágyat itt melletted. Apád lefizette a dokit így senkit nem raknak be melléd a kórterembe. Ő megnyugodott hogy vigyázok rád cserébe nekem mindennap hoznak be tiszta ruhát és kaját rendel.
- Akkor apám gondoskodott rólad. Ennek örülök. Végre megenyhült.

- - Én mindig is bírtam az öreget. – vigyorodott el. Gyönyörű volt a mosolya, egyszerűen lenyűgöző. Annyira helyes férfi volt. Tökéletes testtel és arccal. Mély sötétzöld szemek és fekete haj, a zseniális mosoly és a hibátlan fogazat.
- Szervusztok gyerekek. – Jött be apa több szatyorral mint amennyit az egész berlini üzletsor tartalmaz.. Előre engedte a teljesen hétköznapi anyámat, ő nem olyan volt mint apa. Őt nem érdekelte hogy mennyi pénzünk van, sosem akart megvenni. Tiszta szívből szeretett engem és ez nekem mindennél többet jelentett és jelent.  Anyukám beteg volt, már régóta szenved mellrákban. Kissé megtört azóta.
Az egész délutánt nálam töltötték. Majd hat óra körül halk kopogás hallatszott. Majd az ajtóban először a már jól megszokott rózsaszín Converse csukát láttam meg. És egyből tudtam ki lesz az. Franzi! Kiáltottam el magam. És belépett a szobámba. Lassan végigmértem.. meg volt törve. Gondolom napok óta gyötri magát.

- - Öhm. – szólalt meg végül Peter.
- Frau Walz, Herr Walz. Nincs kedvük meginni valamit? Hagyjuk a lányokat pletykálni.
- Rendben fiam, menjünk. – Szólt apu. Sorban egy-egy puszit nyomtak az arcomra. Peter pedig hosszasan megcsókolt majd a fülembe súgta: - Visszajövök még úgyhogy ne szökj meg. – majd rám kacsintott.
-  Katharina én annyira de annyira sajnálom. Annyit gondolkoztam magunkon, annyira buta voltam. Te csak segíteni akartál nekem én meg ezt tettem veled.
- Franzi állj, állj, állj. Kérlek ne kezdj bele. Ez az egész az én hibám. Felejtsük el. Te vagy a legjobb barátnőm. Nagyon szeretlek és szükségem van rád.

- - Annyira köszönlek. – Kiáltott, majd mellém vetette magát. Kis híján összezúzott de nem érdekelt. Boldog voltam hogy ott volt velem.
- Mondanom kell valamit aminek nem fogsz örülni.
- Ki vele.
- Találkoztam egy férfival.. ahj Katharina ő olyan csodálatos. És én..azthiszem beleszerettem. – Hosszasan áradozott még a titokzatos férfiról. Mint kiderült az első randi a kórházban volt. A férfi Thomas 25 éves. Informatikai mérnök, már most jól keres. És a barátnőm elmondása szerint totál oda van érte. Nagy a korkülönbség így hát féltem őt.. és nem tudom mi fog kisülni ebből de én támogatni fogom. Ebben biztos vagyok.

1. Fejezet

- Szeretlek. – Suttogta. Még éreztem a számban leheletét mikor ő már rég ajkát a nyakamra tapasztva ölelt. Más volt ez az elköszönés mint általában.. Peter hangja elcsuklott és tovább folytatta. Lélegzetem visszafojtottam hogy ne érezze mennyire remegek és mennyire félek attól hogy el kell köszönnünk és hogy két hétig nélkülöznöm kell őt.. őt aki az egész világot jelentette számomra, akinek neve hallatán rózsaszínbe borult előttem a világ(amúgy is minden az volt körülöttem általában, de ez nem lényeg) és akihez mély érzelmeim fűződtek.
- Két hét múlva találkozunk, vigyázz magadra.. tartsd magad ahhoz amit megbeszéltünk: semmi sírás, csak buli. –Éreztem hogy megfogom szegni.. hogy nem fogom sokáig bírni.. hát így is lett. Szorosan átölelte a derekamat, még pár másodpercig némán fúrtam magam a nyakába.. majd én következtem.
- Szeretlek Peter Boll.. és tudd ha egy francia nővel is összeszűröd a levet, én szétrúgom azt a tökéletes seggedet.
- Ezt szeretem benned a legjobban Katharina..
- Mit? –néztem rá ártatlan fejjel.
- Amikor ennyire magabiztos vagy.
- Peter,Peter,Peter. – nevettem fel hangosan.
- Mennem kell. – suttogta. 
- Tudom. –válaszoltam élettelen hangon. Még utoljára éreztem ajkait, majd elengedte a derekam és kiment a szobámból.. éreztem léptei súlyát amint lemegy a lépcsőn.. hallottam ahogy elköszön anyáéktól és becsukja a bejárati ajtót. Az ajtó csattanása egyszerre jelentette számomra a végtelen két hét kezdetét, az aggódást, a kétségbeesést, a tudatot h Peter elutazik ééééés hogy két óra múlva jön Franziska és belevetjük magunkat a berlini éjszakába. Peter egyébként cserediák programon vesz részt Franciaországban.
- Katharina, Katharina, Katharina.- szólt Franzi sikoltó hangon miközben felrázott az ágyamból.
- Mi a franc?
- Te még nem készültél el? Jajj csak azt ne mond hogy Petert siratod itt órák óta.. Drágám, megbeszéltük hogy ma este bulizni megyünk.
- Tudom, tudom, tudom. És én egyáltalán nem sirattam Petert, csak elaludtam. Sajnálom. Rögtön elkészülök.
- Rendben. Addig én csekkolom Hans falát.
- Még mindig nem mondtál le róla, ugye?
- De én már egyáltalán nem is gondolok rá, eszembe se jut. Egyáltalán kiről is beszélünk?
- Franzi.. a legjobb barátnőd vagyok. Kérlek légy őszinte hozzám.
- Borzalmasan hiányzik.. fogalmam sincs hogyan tudnám betölteni az űrt amit itt hagyott.
- Gyere ide. – Mondtam erélyesen majd magamhoz húztam és megöleltem. Franzi fél éve vesztette el a barátját Hansot. Franzi velem egyidős.. A különbség csak az hogy ő egy több 20 éves srácba szeretett bele..  Szép pár voltak.. amolyan mintapár.. Egy nap Hans biciklizni ment mint minden pénteken és szombaton tette.. csak most a szokásostól eltérően nem tért vissza. Egy hónapig keresték őt.. rendőrök, önkéntesek, kutyák, tűzoltók, különböző segélyszervezetek.. már mindenki kezdte feladni amikor jött egy telefon.. jól emlékszem arra a napra, nehéz lenne elfelejteni. A barátnőm a fülére emelte a telefont, hangosan felsikoltott és kiabált hogy megtalálták a szerelmét.. Majd kiesett a telefon a kezéből.. arcára ráfagyott a mosoly és összeesett. Hansot egy sziklás tóban találták meg.. Franzi kiborult.. napokig senkivel sem beszélt rajtam kívül. Egy napot sem mulasztottam el hogy ne lettem volna nála.. nem beszéltünk sokat, csak ültünk néztünk egymásra.. fogtuk egymás kezét.. filmet néztünk. Mindig vittem filmet neki.. ügyesen kellett filmet választani.. hiszen még sem állíthatok be egy nyálas romantikus filmmel Rob Pattinsonnal főszerepben amikor a barátját gyászolja.. na és itt jött a képbe Peter. Peter bátyja a videótékában dolgozott Peter sokszor lógott nála. Egyik este megkérdezte hogy segítsen e.. elmeséltem neki a sztorit.. onnantól kezdve mindig ő segített nekem filmet választani Franzinak.. Aztán elhívott randizni.. gyorsan egymásba szerettünk.
- Mi lenne ha nem mennénk ma bulizni? Maradjunk itthon inkább. Neked is jobb lenne. Zaklatottnak tűnsz, édesem.
- Mi az hogy zaklatottnak? Én zaklatottnak? Már ne is haragudj de te nézel úgy ki mint egy mosott szőnyeg.  Tudod mit?  Maradj itthon. Ülj a négy fal között. Nézz nyálas filmet vagy fogyaszd a zsepikészleted. De én megyek.
- Várj. Franzi. Franzi. Kérlek várj meg. –Loholtam utána az utcán. – Nem úgy gondoltam, kérlek hallgass meg, én csak jót akartam. – Megbotlottam egy kőbe és a földre hullottam. Franzi hátranézett és egy pillanatig láttam a döntésképtelenséget az arcán. De megfordult és odarohant hozzám.
- Jajj Katharina neharagudj. Minden rendben? Minden az én hibám. Minden,  minden és minden. Annyira sajnálom. Várj. Te vérzel. Hívok orvost. – Addig nem is vettem észre de a jobb lábamból ömlött a vér a következő pillanatban pedig már szédültem és másra nem emlékszem.
- A kórterem amiben ébredtem rózsaszín volt.. az első gondolatom az volt hogy apám keze van a dologban. Gondolom képes volt egy kórtermet festetni nekem pár perc alatt.. Peter a kezemet fogta.. a feje a mellkasomon volt. Sírt. Lágyan megsimítottam tökéletes arcának vonalait és ő rám nézett.
- Katharina.. felébredtél. Végre. Annyira aggódtam.
- Peter..  mért ne keltem volna fel? Csak aludtam egy éjszakát..
- Nem egy éjszakát aludtál drágám.. hanem három hetet. – Na ne, az nem lehet hogy lemaradtam a Szívek szállodájáról két hétig.
- Az nem lehet..
- Annyira féltem hogy mi lesz ha nem ébredsz fel.
- Hol van Franzi? Mi van vele?
- Nos..  erről ta…
- Jó napot! Erős, éles hangú fehér köpenyes férfi lépett be a kórterembe. – Hogy van Walz kisasszony?
- Katharina.
- Nos, Katharina. Elég szépen elvágódott. Ha érti mire gondolok.
- Értem.. mikor mehetek haza?
- Attól tartok arra még várnia kell. Elkészítünk minden vizsgálatot és megfigyelés alatt tartjuk még legalább egy hétig.
- Egy hétig? Addig biztosan megőrülök itt..
- Nyugodj meg édes.. minden rendben lesz. – Vágott közbe Peter lágy hangon. – Doktor Úr kérem magunkra hagyna? Van pár dolog amit meg kell beszélnünk. – Majd az amúgy sem szimpatikus orvos elhagyta a kórtermem.
- Drágám. Figyelj.. azon az éjszakán amikor elestél.. Franzi.. nagyon dühös volt magára és dühöngött és üvöltött.