schönes leben :)

11. Fejezet

2012. febr. 22. 21:27 - írta fanni_ka_nelkul

Hihetetlenül boldog voltam amikor megtudtam hogy a legjobb barátnőm és az anyukája hamarosan már a családunk tagja lesz. Itt a hangsúly ott van hogy hamarosan. Apa a bejelentés után felfogadott egy esküvői szervezőt és Nikol(Franzi anyukája, apa új felesége, és az én.. pótmamám) ketten elkezdték szervezni. Végül is volt rá két hetük.
Rengeteget gondolkodtam rajta hogy ez vajon mennyire fer anyával szemben.. és hogy ő erre mit mondana. Sokat beszéltem róla Berg asszonnyal, apával, Franzival, Dannel és végül arra jutottam hogy anya is ezt szeretné. Hogy ő mindig az én anyukám marad és ő is szeretné hogy legyen más is aki vigyáz rám.. aki sosem léphet a helyébe, sosem tudja őt pótolni.  .
- Kath gyere már drágám, elkésünk. – kopogtatott Dan az ajtómon.
- Egy pillanat és kész vagyok.
- Már kíváncsi vagyok hogy nézel ki. – ütötte tovább az ajtót..
Az esküvőt egy gyönyörű kastélyban tartották.. ahol volt egy hotel, persze itt volt minden vendég elszállásolva. Így hát az én szobám is itt volt. A szobán Dannel osztoztam.
- Na jó eleget vártál. – léptem ki az ajtón.
- Úristen.. te gyönyörű vagy. – próbált átölelni Dan de rájött hogy ezzel tönkreteszi a hajam, a sminkem és a ruhám is.
- Te is igazán.. komolyan nézel ki. – annyira tökéletes volt ebben a szmokingban.. a tökéletes arc, a tökéletes szemek, a tökéletes száj, a tökéletes pasi.. minden amit szerettem benne.
Átkulcsolta a kezemet és elindultunk. Az esküvő szép volt.. a parti tökéletes. Amikor rólunk beszéltek, Franzival végigbőgtük az egészet. Nagyon tetszett.
- Szóval hajnaltól üres a házatok..
- Azért nem teljesen. A bejárónők, Franzi és elvileg Franzi is hoz valakit. Na meg persze én is. Téged.
- Hát rendben. Azért a hálódba csak  nem leszünk ennyien. – erre már csak mosolyogtam.
Valóban. Apáék nászútra mennek, úgy hogy két hétig üres a lakás. Mivel Dan nem tudott velem táncolni( a lába miatt) ezért én is inkább a beszélgetős társaságba maradtam. Egyébként hősiesen viselte a műtétet.. napi két hisztinél nem nyomott le többet és sokszor még a száját is be tudta fogni. Egy szóval.. borzasztó beteg. De nem baj.. így is szeretem. J
- Ígérd meg hogy nem csinálsz hülyeséget amíg távol vagyunk. – ölelt át apa.
- Tudod hogy én sosem tennék semmit.
- Daniel. Vigyázzon a lányomra.
- Rendben, vigyázok. – csapott apa kezébe. Annyira jóban lettek mostanában h apa megengedte h tegezze őt. Szuper.
- Franzi már elindult hazafelé, mire hazaérünk elvileg nálunk lesz a *vendég* is.
- Rendben. Menjünk mi is. A sofőr már vár.
Mire hazaértünk se Franzi se a titokzatos nem tudjuk ki. Így hát aludtunk, mivel elég fáradtak voltunk. Aztán mikor délután felkeltünk, minden világosabb lett. Bár jobb lett volna ha nem.
- Franzi. Hol voltál hajnalban? – kérdeztem ásítva.
- Katharina. Mielőtt kiakadnál tisztáznunk kell valamit. Ez a dolog pár hete tart, én nem akartam de egyszerűen meg kellett őt vigasztalnom. Annyira sajnálom. Baromi szemétnek érzem magam, de beleszerettem.
- Miről beszélsz Franzi? – csengettek.
- Majd én nyitom- szaladt ki.
- Miről beszélt Dan? Mit akart ezzel mondani?
- Fogalmam sincs. – meredt maga elé.
- Szóval.. Katharina, Daniel. Peter és én.. összejöttünk.
Mintha.. egy kalapáccsal fejbe vertek volna, jól megrugdostak volna, aztán felégettek volna, majd még a hamuimat is ütögetnék. A legjobb barátnőm.. összejött a volt pasimmal.. ez lehetséges egyáltalán? Álmodok vagy már megint az életem alakul ennyire szarul?